Van Xbox 360 konzolom, tisztelem, becsülöm mind a mai napig, számtalan felejthetetlen, gyönyörű órát töltöttünk egymás társaságában. De hát az idő elszállt felette, meg is döglött mostanra szegény, elvásott a merevlemeze. Úgyhogy úgy gondoltam ideje lecserélni az utódra. Hiba volt, sőt több annál: Bűn.
Az elődjétől eltérően ezzel csak a baj van. Hetente egyszer-kétszer kapcsolom be, de az esetek harminc százalékában nekiáll a kötelező, és megkerülhetetlen frissítésnek. Ez olykor fél órán át is eltart, sőt, ha baszakodik a net (ami nem ritka), akkor még tovább is húzódhat. El sem tudom mondani, hogy mekkora örömöt okoz így az egész xboxozás. Az ember rákészül a játékra, aztán nézi, ahogy kúszik a sáv a csigabiga sebességével balról jobbra.
És ez még mindig semmi ahhoz képest, hogy néha játék közben egyszerűen kifagy, elveszti a mentett állásokat, elfelejti a beállításokat. Agyfasz az egész! Rendszeresen tapasztalni akadást, lagot, pedig hát pont azért vettem konzolgépet, hogy ilyesminek még az esélye se merüljön fel. Az pedig már csak a hab a szartortán, hogy a kontrollerek pár hónap alatt egyszerűen tönkrementek. Kiestek, kitörtek a gombok, ami nem meglepő annak fényében, hogy már első pillanatban lehetett érezni, hogy a leggagyibb papírszerű kopogós műanyagból készültek. A játékok a szokásoknak megfelelően primitívek, de nem is vártam mást, az én észbeli képességeimhez pont illik ez az egyszerűbb, neandervölgyi vonal. Az Xbox 360-hoz képst az Xbox One egy óriási csalódás, ritka nagy állat vagyok, hogy megvettem.